Interjú Bernd Holtschulte-val: „Vannak olyan növényi betegségek, amelyeket nem lehet vegyszerekkel megfékezni”

Miért kell egyáltalán védeni a növényeket – maguk nem képesek ezt megtenni?

Számos növény természetesen rezisztens a kórokozókkal szemben. Ez a védelem az evolúció során több száz és ezer év alatt alakult ki. A természetben azonban állandó verseny folyik a növények és a mikroorganizmusok között. A gombák, vírusok vagy baktériumok megfertőzik a növényeket, hogy szaporodjanak bennük. A növények viszont új védekezési módszereket hoznak létre. Magas alkalmazkodóképességüknek és szaporodási potenciáljuknak köszönhetően egyes kórokozóknak sikerül újra átjutniuk az akadályon. Ez a verseny soha nem ér véget. Nemesítés magas ellenálló képességre – ezt a növénynemesítők rezisztencianemesítésnek nevezik –, megvédeni a szántóföldi növényeket a károsító szervezetektől. A rezisztencianemesítés különösen akkor fontos, ha nincs más védőintézkedés egy kórokozóval szemben. Ez vonatkozik néhány vírusos betegségre vagy gombára. Ez azt mutatja, hogy: A növényvédelem nem csak a vegyi anyagokkal, hanem különösen a nemesítéssel is dolgozik. És néha csak ezzel.

Mi a legnagyobb ellensége ma?

A fuzáriumgomba az egyik legfontosabb ellenségünk. Ezek a patogének a gabonafélékben és a kukoricában nagy mennyiségű toxint szabadítanak fel, és elpusztíthatják a teljes termést. Ezenkívül csökkentik a magvak csírázási képességét, és veszélyeztetik az emberek és az állatok egészségét. Jól ismert az anyarozs gomba, amely mérgezést okoz az emberekben és az állatokban. Ezen kívül vannak olyan növénybetegségek, amelyeket nem lehet féken tartani kémiai, biológiai vagy agronómiai intézkedésekkel, például megfelelő vetésforgóval.

Erre példa a cukorrépában a répa nekrotikus sárgaerűség vírusa (rizománia): Ez a talajban terjedő gomba egy betegséget okozó vírust visz rá a növény gyökereire. Itt szaporodhat és kárt okozhat, ami jelentősen csökkenti a hozamot. A rizománia-rezisztens fajták nemesítése az egyetlen módja a cukorrépa termesztésének számos országban. A rezisztencianemesítés azonban szinte minden növénynél fontos szerepet játszik. Ez azonban kitartást igényel: Amíg egy új fajta belép a piacra, az intenzív nemesítési munkák akár tíz évet is igénybe vehetnek. Ebben segít, hogy a KWS egy független társaság, amely önállóan hozhat saját nemesítési döntéseket.

Hogyan működik az rezisztencianemesítés?

Olyan tulajdonságokat viszünk be a termesztett növényeinkbe, amelyek a természetben megvannak, például a növények vadon élő formáiban. Ezt gyakran keresztezéssel hajtják végre. Az ezt követően megszerzett új tulajdonságokkal a növények meggátolhatják a gombákat, baktériumokat vagy vírusokat. A természetben sokféle mechanizmus van a szívósságra. Nagyjából megkülönböztetjük a meglévő és a fertőzés utáni rezisztenciát. A meglévő rezisztencia például a vastagabb viaszrétegek a leveleken. A fertőzés utáni rezisztencia példája a vastag falú lerakódások kialakulása a sejtszövetben, hogy megnehezítsék a gombák növényben történő növekedését.

Mennyire fontos az éghajlatváltozás a munkájában?

Nagyon fontos! A klimatológusok enyhébb nedves telekkel és meleg, száraz nyarakkal számolnak. Az emberek számára ez eleinte kellemesnek tűnhet. A növények számára ez károsabb organizmusok előfordulását és terjedését jelenti a déli régiókból. Most reagálnunk kell erre: Az új fajták nemesítése a termény típusától függően tíz–tizenkét évig tarthat. A várhatóan magasabb betegség-nyomás mellett az aszályállóság is fontos. A növénynemesítés ezért hosszú távú tervezést igényel – ez különösen vonatkozik a KWS kutatásaira is. Erre fordítjuk bevételünk kb. 17 százalékát.

A fenntartható fejlődés egyre fontosabbá válik. Milyen hozzájárulást nyújt a munkád?

A jogalkotók fontos célként tűzték ki az integrált növényvédelmet. Röviden ez a következőt jelenti: A gazdálkodóknak tovább kell csökkenteniük a vegyi növényvédelmet. Gyakran használt kifejezés: „A lehető legkevesebbet, annyit, amennyi szükséges”. Ehhez a rezisztencianemesítés terén elért haladás jelentősen hozzájárulhat: A rezisztensebb növények kevesebb vegyi növényvédelmet igényelnek. Ezenkívül a biológiai növényvédelemnek, valamint a szántóföldi és növénybarát intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a mezőgazdasági földterület fenntartható kezeléséhez.

Ha ez nagyon jól működik: Miért használnak egyáltalán kémiai anyagokat?

Ha egyetértünk abban a célban, hogy az egy hektáronkénti lehető legnagyobb hozamot érjünk el a világ növekvő lakosságának élelemellátásához, akkor ez csak a növénynemesítés és a növényvédelem lehető legjobb kombinációja révén lehetséges. A növényeket vetőmagkezeléssel szükséges védeni a fejlődésük korai szakaszában, mert a természetes ellenállás nem elegendő a növekedés korai szakaszában, vagy az, hogy a rezisztencia jellemzői csak a növény fejlődésének későbbi szakaszában jelentkeznek.

Hogyan járul hozzá a növénynemesítés a táplálkozáshoz?

A világ népessége 2050-re várhatóan 9,7 milliárd emberre fog növekedni. Ugyanakkor a mezőgazdasági földterület korlátozott. Tehát ugyanazon a területen a hozamot növelni kell. A növénynemesítés már segít csökkenteni a betegségek és kártevők miatti veszteségeket, és évente mintegy 1,5 százalékkal növeli a hozamot. A rezisztencianemesítés még nagyobb szerepet fog játszani a jövőben: Jelenleg válik nyilvánvalóvá, hogy sok vegyi anyagot nem hagynak jóvá az elkövetkező néhány évben. Ennek eredményeként kevesebb növényvédő szer lesz elérhető. A növénynemesítés ennél a pontnál jelentősen hozzájárulhat.

A kórokozók bizonyos peszticidekre rezisztensek. Előfordulhat-e rezisztencia a növénynemesítéssel szemben is? Új fajtákat kell nemesítenie megállás nélkül?

A káros szervezetek ismételten áttörnek bármilyen rezisztencián. Sok esetben ez csak idő kérdése. Ha a rezisztenciát csak egy gén szabályozza a növényekben, akkor az nagyon gyorsan – vagyis néhány év alatt legyőzhető. Ha egy fajtában két, három vagy még több rezisztenciagén érintett, akkor feltételezzük, hogy a rezisztencia sokkal hosszabb ideig tart.

Mikor kezdte meg az ember a rezisztencianemesítést?

A gabonanemesítés kezdete mintegy 12 000 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Abban az időben a legtermékenyebb és legegészségesebb növények magjait választották ki, és a következő évben ismét elvetették. A hozam és a rezisztencia lassan javult. Ma erre a szelekciós nemesítés kifejezést használjuk. A vadon élő gabonafélékkel folytatott további keresztezéskor végül megjelentek a mi gabonaféléink. Ilyen szempontból nézve a gabonafélékben a rezisztencianemesítés nem újkeletű. De a nemesítés önmagában nem elegendő. Napi kenyerünk a rezisztencianemesítés, az agronómiai fejlődés és a vegyi növényvédelem. Ez nem csak a búzára és a rozsra, hanem sok más haszonnövényre is igaz.